A festés nekem egyfajta szembesülés, maga az elkészült kép egészen konkrét deklarációja önmagamnak. Ennek van egy esszenciális rétege, ami személyes kézjegyként fog össze minden munkámat, témától, technikától függetlenül, legyen az absztrakt vagy figurális, nagyméretű festmény vagy egy gyors skicc. Emellett viszont van egy minden megszült képpel változó rétege is, ami az egész folyamat izgalmát adja és amitől számomra is mindig meglepetés a végeredmény, akármilyen konkrét elképzelésem is volt az elején, az üres vászon előtt állva arról, hogy milyen képet fogok festeni.

A legfontosabb a festészetben számomra a szín. Ez foglalkoztat, ez tart párbeszédben a képpel. Konstans orientációs szál, miközben billegek a tudatos és tudattalan libikókáján. Egy szín, vagy egy színsor számomra önmagában is teljes élményt jelent, a kép témája, formai alapja csak kicsit több, mint ürügy arra, hogy festőként alámerülhessek az adott kép színeiben.

Gimnáziumban Gajdán Zsuzsa volt a rajztanárom, aki inspiráló személyiségével határozottan és szeretettel terelt a képzőművészet felé. A rajzolás alapjait a Debreceni Medgyessy Körben sajátítottam el. Festő és tanár szakokon végeztem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, majd ösztöndíjakkal festészetet és designgrafikát tanultam a Müncheni Képzőművészeti Akadémián.

Klasszikus képzőművészeti tanulmányaim alatt és után absztrakt képeket festettem. A festészet primér kérdései, a szinek, festékrétegek optikai játékai, az anyaggal való kísérletezés érdekelt. Formailag leváltam konkrét előképekről, a külső valóságról, a látványról. A festés folyamatában az anyaggal való párbeszédben mintegy automatikusan, a tudatosság teljes mellőzésével született meg az az absztrakt formavilág, ami különbözőképpen, de azóta is visszaköszön a festményeimen, fotóimon.

Ahogy felbukkant a tudattalan a munkában, elveszítettem a kontrollt. Ezzel egy olyan intenzív belső munka indult el, amire huszonévesen sem nem vágytam, sem nem voltam felkészülve. Más motivációim voltak. Ezért - bár tudtam, hogy visszatérek majd a festészethez - jó időre felhagytam a festéssel és könnyedebb vizekre eveztem: tervezőgrafikus lettem, hosszú évekig art directorként dolgoztam reklámügynökségekben, grafikai stúdiókban, majd a saját cégemben.

Később, a gyermekem születésével a prioritások átrendeződtek bennem, és fokozatosan újra a festészetre helyeztem a hangsúlyt. A reklámszakmában töltött éveim nyilvánvalóan jelentős változást hoztak a látásmódomban, önmagamhoz és a művészetekhez való viszonyulásomban. A korábbi absztrakt világommal szemben fontos lett számomra a forma, a kifejezetten esztétikai minőségek és az ábrázolás maga. Rengeteget fotózok, jártamban-keltemben képeket komponálok, kompozíciókat észlelek. A fotóim az élményeim és a látásmódom dokumentációi: számomra is megmutatják, mi érdekel engem konkrétan, az észlelés és ábrázolás szintjén a körülöttem lévő, vizuálisan érzékelhető valóságból. Ezek a fotók adják a kiindulópontját, a formai alapját a festményeimnek. Egy-egy konkrét fotóhoz viszont nem ragaszkodom, mindig átírom, átfogalmazom őket, vagy akár több fotót is integrálok egy festménybe, ami az alkotás folyamatában teljesen elszakad a kiindulóponttól és önálló képpé válik. Az inspirációim az egyszerű mindennapjaimból erednek, a sokszor szürkének tűnő, de valójában szines pillanataimból.

2000 óta Budapesten élek és dolgozom.

2001. óta tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.